A barátommal mindketten régóta vágytunk külföldön élni. Én 4-5 évet, ő végleg. A terveink találkoztak, eltelt sok év, abból az utolsó négyet ő egy nemzetközi suliban tanulva töltötte, én meg szültem két gyereket. Nem, nem járt semmilyen suliba, itthonról tanult, könyvtárakba járt, bezárkózott a szobába, éjszakázott, stb., miközben cseperedtek a fiúk. Az utolsó 1-2 évben kipróbálta, behívnák-e interjúra Pestről. Hát nem. "Még nem elég magas a pozíciója, nem manager." Így aztán, a kötelező min. 50 LinkedIn-kapcsolat kiépítése és a CV-bűvészkedés után, a barátom, két gyerekünk apja kitelepült Londonba, legkedvesebb városába. Ezt hosszas aknamunka előzte meg, minek eredményeként a lehető legoptimálisabb szállásra sikerült szemfülesen lecsapni az utolsó pillanatban. (Persze volt B-terv azaz kicsit drágább foglalás, ha ez nem jött volna össze.) Az optimális szállás egyszemélyes, van saját fürdőszobája, jó közlekedési ponton van és ezen feltételek teljesülte esetén a lehető legolcsóbb. Lett ilyen.

Elkezdhette a munkakeresést. Január eleje volt, a szakirodalom szerint a peak season a munkalehetőségek tekintetében, de közelről nézve nem tűnt nagyon sűrűnek a hónap (még a szeptembert mint a nyári szabadságok végét szokták ekként megjelölni, azt majd én fogom tesztelni, bár egy más szektorban). Ennél csak a február és a március tűnt gyengébbnek, őszintén fogva aggasztóan gyengének. Egyik első értetlenségünk itt jelent meg: úgy tudtuk, sok a meló, csak jól kell szerepelni az interjún. Igen, úgy tudtuk, candidate-driven job market van, de mint jobban megnéztük a forrást, ez az infó félrevezető volt. Pedig ez az infó nagyban meghatározta a reményeinket, igy sokkal optimistábban vágtunk bele - kellett ez a félrevezetés, ugye?

Újabb jelenséggel kellett szembesülnünk 2-3 hónap után: nagyon sok a határozott idejűre meghirdetett "projektállás" (így lehet meghatározni, nem gúnyolódásból van idézőjel), és nagyon kevés a határozatlan idejű állás. Utóbbiakra teljesen felesleges jelentkezni, alig hívnak be, az interjúk nagy részét a projektállások betöltésére szervezik. Úagyhogy 2-3 hónap ingorálás után elkezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy az első munka nagy valószínűséggel ideiglenes meló lesz (3-4 hónapban minimalizáltuk a bevállalható ideiglenességet), esetleg a rákövetkező már nem. Tudod, kell a UK-tapasztalat.

A projektállás projekthez illő fizetéssel jár, kivéve, ha a munkáltató úgy vesz fel, hogy 6 hónap határozott idejű munkaszerződés, és ha bejöttök egymásnak, meghosszabbítják, véglegesítik az állást. Na, de ehhez se szabadság, se bónusz, se cafetaria.Világos, a magasabb óradíj a munkakereséssel töltött újabb pár hónapot van hivatva fedezni, plusz a szabadságot, stb. Úgyhogy most itt tartunk, 6 hónap határozott idejű munka, ami kb. novemberben jár le. Abszolút a szakmájában helyezkedett el a zuram, sőt, még az iparág is ugyanaz, mint az itthoni, sőt a cégmenedzselés fejletlensége is kísértetiesen hasonló az itthoniéhoz. De ha minden igaz, szeptembertől már jogosult új állás után nézni, hogy novembertől esetleg egy másik helyen folytathassa az angliai karrierjét.

Ja, és szeptembertől már én is elkezdek valami melót keresni. De erről majd akkor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.